Budapest
2012.04.26
Nyitólap
Tisztelt Kolléga!
Örömmel köszöntöm a konferencián részt venni szándékozókat, hiszen evvel a szimpóziummal lassan hagyomány teremtődik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az őssejtek kutatása az orvos-biológia egyik legizgalmasabb területe, egyben ígéretes távlatokat nyit a helyreállító orvoslás, de a gyógyszerfejlesztés területén is. Talán a leggyorsabban a gyógyszerfejlesztési alkalmazás fog már rövidtávon fejlődni, hiszen a korábbi daganatsejtek vagy mesterségesen immortalizált sejtvonalak helyett saját ép szöveti sejtjeink válhatnak a farmakológiai és toxikológiai teszt-rendszerek alapjává.
A gyógyítás tekintetében a szervezetünkben folyamatosan jelenlévő szöveti (vagy felnőtt) őssejtek alkalmazása reményeink szerint hamarosan inkább csak “technológiai” kérdéssé válik, azaz egyre több olyan készítmény válik elérhetővé, amely széles körben sikerrel alkalmazható. Etikai szempontból itt a szövet- és szervdonáció szabályai határozzák meg a kutatási vagy klinikai alkalmazások feltételeit. A nagy gond az, hogy a szöveti őssejtek már közel sem “mindentudók”, felhasználásuk csak korlátozott mértékben, speciális gyógyítási alkalmazásokban lehetséges.
A közelmúltban a legnagyobb lelkesedést és egyben a legélesebb vitákat a “mindentudó” pluripotens őssejtek, főként a humán embrionális őssejtek kutatása és lehetséges gyógyító felhasználása váltotta ki. A pluripotens őssejtek orvosi alkalmazásának legfőbb szakmai akadálya, hogy ezek a szervezetbe kerülve szabályozatlanul és gyorsan növekedő daganatokat hoznak létre. Az etikai problémákat az elmúlt évek fontos felfedezése, az indukált pluripotens őssejtek (iPS) előállítása és alkalmazása félretehetné, hiszen ebben az esetben nincs szükség embriók felhasználására, a már differenciált szövetekből egyedi, személyre szabott, az embrionális őssejtekhez hasonló sejtek hozhatók létre. Egyelőre azonban a legfontosabb szakmai problémák nem megoldottak, hiszen az iPS sejtek létrehozásához szükséges átprogramozó faktorok a sejtek további életét, funkcióját, gyógyító alkalmazását is befolyásolhatják. Mára az is világossá vált, hogy az indulált pluripotens őssejtek nem teljesen azonosíthatók az embrionális őssejtekkel, még akkor sem, ha az átprogramozás leállítható.
Az a véleményem, hogy az őssejtek a modern gyógyító orvoslás területén akkor válhatnak igazi új lehetőséggé
- ha eljutunk oda az orvosbiológiai kutatásban, hogy jóval többet tudjunk az őssejtek jellemzőiről, differenciálódásáról, az élő szervezetbe történő beilleszkedéséről,
- ha biztonságos, több hasznot mint kárt okozó, jól meghatározott célokra alkalmazható, megfelelően engedélyezett készítmények állnak az orvos rendelkezésére,
- ha a kuruzslók és csalók nem rontják a valódi kutatás és orvoslás hitelét a beteget anyagilag és testileg is megkárosító hókusz-pókusz beavatkozásokkal,
- ha legalább a már jól bizonyított, hatékony őssejt-kezelésekre és sejt-bankolásra (pl. a közösségi köldökzsinórvér bankokra) az egészségügy megfelelő fedezetet biztosít,
- ha elhiszik a szakembereknek, hogy felelősséggel gondolkoznak és cselekszenek ezen a területen (is).
Remélem, hogy ez a konferencia is ezeket az utakat és megoldásokat támogatja.
Prof. Dr. Sarkadi Balázs
akadémikus,
OVSZ, Budapest